Elöljáróban: nem gondolom, hogy bármely történelmi személyről képes lennék megállapítani, hogy autista-e vagy sem. Mindenféle tudásom teljességgel hiányzik hozzá. Ami következik inkább humorként értelmezendő: a zenetörténetet használom arra, hogy egy görbe tükörben nevessek magamon és a világon. Remélem, közben ti is jól szórakoztok.

Bevezetés. A zenetörténet kezdetei és az ókori görögök

Az ember és a zene kapcsolatának legelső kezdeteiről megszerezhető tudásunknak a múlt szakadékaiban szürkén és áthatolhatatlanul gomolygó köd vak és süket homálya szab határt. Rövidebben: szart se tudunk róla.

A legkorábbi zenei tárgyú feljegyzések többségében a szerzők nevét éppannyira nem tartották fontosnak közölni, mint ahogy az ókor neves zeneszerzőinek autizmus diagnózisa sem lelhető fel agyagtáblákon, papírusztekercseken, vésett ködarabokon, satöbbiken. Szégyen, de ebből is látszik, hogy annak idején legalább még működött a személyes adatok védelme.

Az első fennmaradt zenemű, amihez név is társul, az ókori Görögországból származik. Ez az a mű, amivel sokakat kínoztak az iskolában, Szeikülosz sírverse. A szerzőről pont ennyit tudunk: így hívták és meghalt. Szinte vágható a köd.

A nagy görög gondolkodókról már valamivel többet tudunk, de korántsem eleget. Pütagórász neve jelentős a zenetörténetben, a zenei hangok egymáshoz való arányait fedezte fel állítólag egy közeli kovácsműhely hangjai a különböző méretű kalapácsok különböző hangmagasságú csengése által megihletve. Róla ugye tudjuk, hogy szerette a matekot, ami szinte már tünet, kivéve amikor nem. De csak óvatosan: Püthagorász amolyan legendás alak, sőt szektavezér aki körül vallásos kultusz alakult ki és nekem nehezemre esik egy autit elképzelni, amint embereket önmaga imádására buzdít. Meg amúgy is: melyik szenzoros auti menne önként és dalolva egy fémes kalapálástól hangos kovácsműhely közelébe? Na ugye.

Nem kétlem, hogy Platón se volt az: eleve betiltotta volna a zenét, kivéve azokat, amik alkalmasak arra, hogy csatába hívják az embereket. Meg aztán fiatal korában kiváló birkózó hírében állt (innen a beceneve: Platón, ami valami olyasmit jelent, hogy ,,széles"), és – nem tudom ti hogy vagytok vele – de kevés kellemetlenebbet tudok elképzelni, mit egymást gyúrogatni egy másik izzadt emberrel. Nem, köszi. Ezek a görögök úgy látszik csupa NT.

Bár lenne valami jel, hogy Diogenész (szinópéi, a hordólakó) közénk tartozott! Az ember, aki kimegy a városközpontba, fényes nappal, és amikor valaki megkérdezi, hogy ,,Ugyan már kedves Diogenész, minek az a lámpa?", a jól az arcába tolja és úgy felel ,,Mert sötét van." Hősöm!

De tőle ered minden idők kétségtelenül legpusztítóbb beszólása egy politikus felé is. Nagy Sándor, miután már meghódította teljes Görögország minden városállamát, felkereste őt, mondták is a nagy uralkodónak a helyiek, hogy ott van, arrafele a hegyoldalban. Nagy Sándor kibandukolt, látja, hogy ott fekszik a bölcs a fűben, sütteti magát a mediterrán napsütésben. Odalép hozzá, szinte látom, ahogy csillog a páncélja, büszkén kihúzza magát és mondja Diogenésznek, hogy bármi kívánságát teljesítené.
Diogenész csak felsandít és így szól: ,,Jó. Ne álld el a napot."

Ne álld el a napot! Ha Nagy Sándornak lett volna egy csöppnyi önkritikája, ezek után lemond minden politikai tisztségéről, visszavonul valami kis görög szigetre és hátralevő éveit olívabogyó és feta sajt majszolásával tölti. Több értelme lett volna, mint amit tett, hogy hadjáratokat indít, meg minden. Ne álld el a napot! Minden politikus fejére kellene ezt olvasni rendszeresen, míg nem értik, míg tisztába nem kerülnek saját szerepükkel és jelentéktelenségükkel. Ne álld el a napot! Márványba foglalva kéne álljon ez a mondat a világ összes parlamentjének minden bejárata felett. Éljek bármilyen életet, ha az utánam jövők csak annyit mondanának rólam: ,,Sosem állta el a napot" békében nyugodnék.

Nem hagyhatom viszont szó nélkül, hogy kortársai a ,,kutya" jelzővel illették, görögül künikosz, így lettek követői a künikoi, magyarosabban a cinikusok. Viszont általánosan elfogadott, megdönthetetlen tény, hogy míg a macskák autik, a kutyák NT-k, hogy a macska rúgja meg. Mentségéül szóljon, hogy az NT kortársai nevezték így, közben ő meg lehet, hogy csak csóválta a fejét és megvakarta egy macska fülét. Ki tudja?

Ennyit a görögökről. Folyt. köv.