A neurodiverzitásról - kiállítás a Budapest Galériában

A Budapest Galéria 2025 márciusában írta ki neurodivergens alkotóknak szóló nyílt pályázatát, amelynek eredményeképpen nyolc művész került kiválasztásra a felkészítő workshopokon és a 2025. november 11-én nyíló kiállításon való részvételre.

A kiállításon az alkotók saját élményein keresztül jelennek meg a neurodivergens lét tapasztalatai: a mindennapi nehézségek, belső folyamatok, valamint a társadalmi környezethez való viszony. A valós élményeken alapuló alkotásokkal párhuzamosan a kiállítás olyan informatív anyagokat is bemutat, amelyek átfogóbb képet adnak a neurodivergens személyek tapasztalatairól, nehézségeiről.

Megnyitó: 2025. november 11. 15 órától
BTM Budapest Galéria | 1036 Budapest, Lajos utca 158.

A megnyitó részeként 16-18 óra között Élő Könyvtár program is lesz, az Autistákról Autistáktól Egyesület szervezésében, melynek keretében az egyesület önkénteseinek személyes történetén keresztül kerülhetünk közelebb az autizmus világához, kötetlen beszélgetéseken keresztül.
Ezután 18:30-tól Turchányi Zsófia performansza következik.

A kiállítás megtekinthető 2025.11.12-től 2026.02.01-ig.

Részletek:
https://fb.me/e/3FFO5eNKa

Idézetet írta: MegaBrutal Dátum 2025. július 28. - 10:45:45Nagyon tetszik ez a topic, bár hozzászólni nem tudok.
Már korábban is akartam javasolni, hogy ennek inkább a Speciális érdeklődési területeknél lenne a helye; de most már, hogy van Kirakat, szerintem ez pont illene oda.

@Tomás, @coldfire, @FLD1987: csak ti szóltatok hozzá – elfogadható lenne számotokra, ha ez a topic a Kirakatba kerülne?

Számomra teljesen, megtisztelő lenne!

Októberi ajánló

Holnap, azaz okt. 3, pénteken délután Pécsett civil szervezetek találkozójára kerül sor a Szabadkikötőben, kreatív alkotással és interaktív játékokkal illetve jogtudatosító workshopokkal és beszélgetésekkel. Részt vesznek többek között: TASZ, Amnesty, Emberség Erejével Alapítvány és a Színfogó Egyesület (Élő Könyvtár az Emberi Jogokért)

Következő napra ugyanott vadkár elleni tüntetés is meghirdetésre került. Ezzel a kezdeményezéssel én személy szerint csak egyetérteni tudok, pláne ha belegondolok, hogy a vadkár nem csak a mezőgazdaságban, hanem a közbeszédben is nagy gondot okoz: nem kevesen vannak, akik legszívesebben eltipornák vagy felöklelnék mindazt, ami számukra szokatlan vagy idegenszerű.

**

Vasárnap este elstartol a Schönherz Qpa, a kollégium 60 méteres épülete ismét hatalmas kivetítővé változik, ahol a csapatok saját készítésű filmjeit láthatjátok. A hangulat garantált, a látvány megismételhetetlen.
Részletek: https://fb.me/e/5TGzEbWS6

**

Jövő hét kedden pedig az Autikumban lesz fotókiállítás megnyitó, a Nagy Budapest 75 - Budapest külső kerületei egyesítésének 75. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázat anyagából.
Részletek: https://fb.me/e/3uqJ642lZ

Nemrég jelent meg a Szabad Európa videója az autisták számára elérhető kedvezményekről és támogatásokról.

A videó jól szemlélteti a nehézségeket, az ügyintézés szövevényes, kiszámíthatatlan jellegét. Az elérhető támogatási formákról és az ügyintézés mikéntjéről szóló pontos útmutatást persze nem itt érdemes keresnünk. Ha valaki elveszti a fonalat az elhangzó magyarázatot követve, és a videó végére már zsong a feje a kritériumok, támogatási típusok, megítélési szabályok hallatán, akkor nagyjából helyben vagyunk: ez alapján el tudjátok képzelni, hogy milyen lehet nekünk végigmenni ezen a folyamaton.

https://www.szabadeuropa.hu/a/burokratikus-akadalypalya-autistaknak/33506312.html
Bürokratikus akadálypálya autistáknak – ,,Bekötött szemmel kell ezen keresztülmennünk, hogy bebizonyítsuk, nekünk ez nehéz"

Lehetetlen törvényi előírások, kevés szakember és átláthatatlan követelményrendszer vár azokra az autistákra, akik szeretnék igénybe venni a nekik járó állami támogatást. Egyikük inkább mesterséges intelligenciát alkalmazna, mint hogy az államtól várja a probléma megoldását.

Cikkismertetők és médiaajánlók, tájékoztató és ismeretterjesztő írások az igénybe vehető támogatások és kedvezmények, esélyegyenlőség, érdekvédelem témájához kapcsolódóan.

Elrettentő példának: Varg Vikernes

Szeretnék veletek megosztani két rövid programajánlót, ami talán többeknek érdekes lehet. (ezúttal minket nem találtok meg a részt vevő civil szervezetek között, de néhány fórumtag vagy egyesületi tag előfordulhat érdeklődőként)

BartókFeszt - e hét szombaton, azaz aug 30-án a Szent Gellért téren.

A civil szervezeti blokkban többek között megtalálhatóak a Bartók-negyed kulturális- és rendezvényhelyszínei, mint például az Adaptér és a Bartók Boulevard Egyesület. Továbbá, kint lesz az Önállóan lakni – Közösségben Élni Egyesület: mozgáskorlátozottak alulról szerveződő érdekvédelmi csoportja, amely a Közélet Iskolájának egyik korábbi részvételi akciókutatásából nőtte ki magát. Érdekvédelem iránt érdeklődőknek érdekes lehet, hogy hogyan jött létre, hogyan működik egy ilyen érdekvédő csoport, amelyik az intézményi szereplőktől függetlenül, az érintettek szervezésében jött létre.

A zenei program részeként olyan változatos előadók lépnek fel, mint Kovács Kati, Cserihanna vagy a Bohemian Betyars.

További infó az esemény facebook oldalán:
https://fb.me/e/7sMgJO3Fk

CivilKorzó és JudaFest a Klazuál téren, szept. 13-14-én.

A civil korzón találkozhattok a Színfogó Egyesülettel (más néven Élő Könyvtár az Emberi Jogokért), illetve megnézhetitek a Szabad Terek plakátkiállítását.

Zenei program: Marót Viki, Hakumba, Palya Bea stb.

További infó az esemény facebook oldalán:
https://fb.me/e/3ruz81ePv

Élő Könyvtár: https://fb.me/e/bcIDalbct
Plakátkiállítás ismertetője: https://fb.me/e/9Gnud27MX

Fesztiválozz velünk 3

Az idei fesztiválszezon zárásaként múlt héten a Civil Szigeten voltunk. Sok érdeklődő jött oda hozzánk, köztük külföldiek is nagy arányban. Az élő könyvtárra ezúttal valamivel kevesebben voltak kíváncsiak, de a kvízek most is jól fogytak.
A kora délutáni idősávban amikor épp kisebb volt nálunk a forgalom, a Civil Szigeten résztvevő többi szervezetet is meg tudtuk nézni; és egy kis időre spontán beültem az egyik LMBT szervezethez is amolyan botcsinálta infópultosnak.

A civil program végeztével tartottunk egy rövid pihenőt, majd meghallgattuk az Ivan and the Parazol koncertjének a végét, ahol zárószámnak egy Európa Kiadó feldolgozást adtak; végül megnéztünk egy akrobatamutatványt a Magic Mirrorban.

További beszámolót fényképekkel a Színfogó Egyesület facebook oldalán találhattok.

Nem rég fejeztem be a címben szereplő, eredetileg 1995-ben megjelent, majd 2006-ban új alfejezetekkel kiegészített könyvet.


Temple Grandint az autistáknak nem kell bemutatnom, de egy kis összefoglaló azoknak, akik nem ismernék. Ő az egyik első autista nő, aki híressé vált az autizmussal kapcsolatos aktivizmusa kapcsán, mindemellett PhD-val rendelkező, elismert szaktekintély is a szarvasmarha állattartás terén, aki először bizonyította a humánus bánásmód kézzelfogható előnyeit, és segített elterjeszteni is azt Amerikában. Grandin az elsők között volt, aki rádöbbentette a publikumot, hogy autistaként is lehet valaki sikeres a szakmájában, ami a 70-es években és 80-es évek elején még a szakemberek számára sem volt evidens, mivel a Leo Kanner által leírt, alacsonyabb funkcionalitású autizmus élt akkor még elsősorban a köztudatban (lásd Esőember, csak Savant-szindróma nélkül). Később Lorna Wing angol pszichiáter 80-as évek eleji kutatómunkájának volt köszönhető, hogy az Asperger szindróma és a magas funkcionalitású autizmus (mint maga a szerző) is ismertté vált, és ennek hatására került be a 90-es években a diagnosztizálható állapotok közé. Sokan láthatták a 2010-ben megjelent, Claire Danes főszereplésével készült életrajzi filmet is, amely részlegesen erre a könyvre épül. A film az HBO Max kínálatában streamelhető itthon is.

Grandin szerencsés volt, tehetősebb és nyitottabb családba született. Annak ellenére, hogy a kései beszédfejlődése miatt az orvosok agykárosodással diagnosztizálták és azt javasolták a szüleinek, hogy adják intézetbe, ahogy akkoriban szokás volt, az anyja beszédfejlesztésre járatta és felfogadott mellé egy nevelőnőt, így idővel képes volt óvodába járni, és később megkezdeni az iskolai oktatását. Középiskolás korábban az egyik tanára felismerte kivételes képességeit, mentoraként a szárnya alá vette, és segítette produktív irányba terelni speciális érdeklődését.

A könyvre áttérve, ez volt a második, biográfiai jellegű, de a végeredmény tekintetében egy viszonylag száraz, életrajzi eseményekkel keretezett, de alapvetően a vizuális gondolkodásról és és az autizmusról szóló könyv sok tapasztalati élménnyel és tanulmányok összegzésével megtűzdelve. A megírása óta eltelt 30 évben az autizmusról valamennyire is informált olvasó számára alapvetéssé vált több azzal kapcsolatos állítása, és a gyógyszerek terén a tanácsai mára már elavulttá váltak. Az utóbbiak hasznossága Magyarországon amúgy is marginális, mivel más márkanév alatt forgalmazzák őket, mint Amerikában. A másik oldalról viszont a címben szereplő vizuális látásmód részletes bemutatása egy nagyon egyedi, a különleges érdeklődésében szakmailag beteljesedő ember karrierjét mutatja be, aki le tudta küzdeni korának autizmussal kapcsolatos előítéleteit, és nem mellesleg nőként érvényesülni tudott egy amúgy férfiak által dominált területen.

Elég tárgyilagosan ír a patás állatok ipari feldolgozásáról, ami az erre érzékenyebbeknél (pl. vegánok) averziót válthat ki, ezért nekik nem is ajánlom a kötet kézbevételét. A szerző munkája nagyrészt állattartási üzemek feldolgozórészlegének és ahhoz tartozó karámrendszerek megtervezéséből áll. Számomra jól összefoglalta mottóként a gondolkodását, hogy attól függetlenül, hogy morálisan mit gondolunk a húsfogyasztásról, ha már a többség húsevő (köztük a szerző is), ő arról szeretne gondoskodni, hogy minél emberségesebben bánjanak az állatokkal, és minél kevésbé szenvedjenek a levágásukkor.

A vizuális képességének bemutatása kimondatlanul az eidetikus, azaz köznapi megfogalmazásban a fotografikus memóriát írja le, példákkal illusztrálva. Az állatok viselkedésének aprólékos megfigyelése, a fejében történő bármikori visszajátszása, és az autisztikus szenzoros érzékenység miatti nyitottság a szarvasmarhák érzékszervi élményeire lehetővé tette, hogy észrevegyen neurotipikusok számára észrevehetetlen apróságokat is. A legkisebb zavaró tényező is a környezetben nyugtalanná tette a szarvasmarhákat, így azok hezitáltak továbbmenni a feldolgozó soron, ami lelassította a termelést, és durvább bánásmódot váltott ki az ott dolgozókból. Egyik ilyen példa egy rámparendszer kiépítése, ahol egy sorban tudtak csak haladni a marhák a sokkolóhoz, úgy, hogy mindig látták az előttük haladót, ami a csorda működés miatt megnyugtatta az állatokat. Ez az újfajta gondolkodásmód egy sokkal stresszmentesebb és egyúttal gördülékenyebb rendszer megtervezését tette lehetővé, ami a cégeknek is felkeltette az érdeklődését. A könyv megírásának idején már a húsfeldolgozó üzemek harmadában az ő általa tervezett humánus rendszereket használták.

Visszatérve a vizualitás bemutatására, az engem leginkább a 2010-17 között futó BBC-s Sherlock című sorozat címszereplőjére emlékeztetett, akinek az elmepalota jelenetei jól tükrözték a vizuális gondolkodást, még ha a jelenetek bele is estek a színpadias látványosság hibájába a színes, szagos trükkeffektekkel. Olvasás közben elgondolkodtam, hogy a saját vizualizációm mennyire hasonló. Ahogy utánaolvastam, ez nem feltétlen alapvetés másoknál. Én is képes vagyok visszaidézni történéseket filmszerűen, színesben, mozgásban, hangokkal, tapintással vagy akár ízleléssel együtt, vagy épp térben elforgatni tárgyakat, viszont a memóriám nem annyira pontos, valószínűleg több helyen kipótolja az agyam a történéseket, és nagyon fókuszálnom kell, hogy hosszabb ideig fenntartsam a "vetítést". Maga Grandin is beszámolt arról, hogy idővel hanyatlott ezen képessége.

Másik érdekes találmánya a már főiskolás korában megépített ölelőgép, aminek az inspirációja szintén az állattartásból származik. Nagy hatással volt rá a nagynénjénél eltöltött nyári szünet tinédzserkorában, ami megalapozta az érdeklődését a marhatartás terén. Ezen a farmon találkozott először azzal, hogy amikor az oltásokat kapják, a marhákat egy nagy gép mint egy satuban összeszorítja, amiktől azok megnyugodnak. Mivel a mély izom terápia őt is megnyugtatta, ezért a kíváncsisága arra vezérelte, hogy kipróbálja magán. A megfelelő nyomás hatására áthatotta a nyugodtság és biztonságtudat. Ezért ennek hatására építette meg házilag az ölelőgépet, ami eleinte ellenérzést váltott ki a főiskolájában, de a középiskolai mentora bátorította, így Grandin bemutatta a publikumnak is. Mára egy elterjedt terápiás eszközzé vált, amit előszeretettel használnak autista gyerekek kezelésére, itthon is.


Hosszabban foglalkozik az alacsony funkcionalitású autistákkal is. Számomra újszerű megközelítés volt, hogy az ő érzékszervi élményüket egyfajta félrekábelezett gépezethez hasonlította, ahol az érzékelés olyan zavaros és értelmezhetetlen, hogy ez okozza a külvilág megértésének a hiányát és a gyakori meltdownokat. A későbbi fejezetekben egy érdekes párhuzamot vet még fel ugyanebben a témában. A préda állatok viselkedését összeköti az autizmussal. A prédaállatok a vadonban az állandó potenciális veszély miatt kiélezett érzékszervekkel rendelkeznek, ezért van, hogy a legkisebb környezeti változás is fight-or-flight ("harcolj vagy menekülj") reakciót válthat ki bennük. Ehhez hasonlítja az autistákat, akiknek a kiélezett érzékelése állandó stresszhelyzetben tartja őket, és a legkisebb inger is potenciálisan trigger lehet.

Összességében elmondható, hogy a könyvben érdekes gondolatok jelennek meg, főleg a vizuális gondolkodásmód terén, viszont az életrajzi elemek helyett kissé túlzott hangsúly kerül az állattartásra, valamint a későbbi fejezetekben jellemző repetíció sem teszi egy gördülékeny olvasmánnyá. A sokszor előjövő, nem annyira tudományosan megalapozott, inkább anekdotikus - főleg farmakológiai - tapasztalatok megosztása az autizmussal kapcsolatban megkérdőjelezhető hasznosságúak a mai olvasó számára. Akit érdekel a vizuális gondolkodásmód egy autista személy látószögéből vagy Temple Grandin életútja, annak egy érdekes olvasmány lehet ez a könyv, de a nagy publikum számára manapság nem annyira tudnám jó szívvel ajánlani.

Fesztiválozz velünk 2 - zúzás után, partizás előtt

Tegnap kint voltunk a Fekete Zaj fesztiválon a szokásos programjainkkal: élő könyvtár, kvíz, kapibarás kitűzők. Ezúttal a képeket nem vittük mert a hely kialakítása ezt nem tette lehetővé. Rengeteg érdeklődő volt, az élő könyveink szinte folyamatosan olvasóknál voltak, a kvízeket pedig elkapkodták mind egy szálig.

A civil program után ezúttal is kint maradtunk páran a fesztiválon bulizni. Jók voltak: Thy Catafalque a nagyszínpadon; Diabolus in Musica (Ørdøg-akusztik) a kacsatóniában; enyhe pörkölésű kávé a Wombatnál; és persze a kilátó a tó túloldalán


Következik: Sziget fesztivál, aug. 7.
Megtaláltok minket délután a Civil Szigeten. A közönség várható összetételére való tekintettel ezúttal a megszokott élő könyvtár és kvíz programunkat angolul is megtartjuk.

Az esti zenei programból pedig az alábbi fellépőket emelném ki szubjektív zenei ajánlóként:
- Adis is OK - ezredfordulós baleárikus és progresszív hangzásokat idéző, kellemesen lájtos ráhangolódás az estére
- Co Lee - a hiphop sose tartozott a kedvenc stílusaim közé, de ez lehet hogy még én is meghallgatnám
- Justice - kísérletező és közben könnyed francia electro-house. Stílusteremtő hangzásukat a tavalyi lemezünön is újabb szintekre emelték.