Fesztiválozz velünk - élménybeszámoló és programajánló

Nemrégiben alakult, többek között néhány régi (és néhány újabb) fórumtag részvételével az Autistákról Autistáktól Egyesület. Felnőtt autisták önszerveződő közössége, amely céljának a szemléletformálást és első kézből történő tájékoztatást tekinti. Az idei nyáron belevetettük magunkat a fesztiválszezonba, és érzékenyítő civil programjainkkal több helyen is részt vettünk illetve tervezünk részt venni.

Első civil szervezeti kitelepülésünk a Kolorádó fesztivál volt, ami nekem egy régi kedvencem: szép környéken található (Strilich Pál cserkészpark, Adyliget közelében), változatos zenei és nem-zenei programok, profi szervezés de még így is a kisebb fesztiválokra jellemző hangulat.

Az érzékenyítő programunk részeként élő könyvtárral, kvízzel és autista alkotók grafikáiból és fotóiból összeállított popup-kiállítással készültük, továbbá használatba vettük az egyesület új molinóját.

A civil szervezeti program után még az egyik kitartó -bár mostanában ritkábban posztoló- fórumtaggal kint maradtunk este a koncertekre is.

Az este fénypontjai:
- Said Chalaban - marokkói fúziós funky, chaabi és gnawa ízekkel (kb. mint egy Imarhan vagy Gnawa Diffusion)
- Decolonize Your Mind Society - világzenei jazz, nem szokványos hangrendszerekkel
- Carson Coma - hozták a tőlük várható könnyed és energikus stílust (a közönség is skandált, tippeljetek mit).

Jók voltak még: narancsos jagermeister a transzneműekkel; beszélgetés az interszekcionális feminizmusról egy radikális jogvédővel (nem civil program, egy ismerősöm akivel összefutottunk a fesztiválon); nápolyi pizza csípős szalámival és aszalt paradicsommal; illetve a Csűr és Erdei Rave helyszíneken az elektronikus zenére is egész jól el lehetett lötyögni.

...és végül hajnalban még a neurotipikus barátaimat is megtaláltam, ami a fesztivál forgatagában nem is volt olyan könnyű.

Sajnos a fesztivál öröme kicsit keserédes volt: a szervezők közleménye alapján idén volt utoljára ilyen formában Kolorádó fesztivál. De a remény nem hal meg: hátha pár év múlva más helyszínen folytatják.

Képes beszámoló az egyesület facebook oldalán


Részt vettünk a Bánkitó Fesztiválon is, ez alkalommal a Kisvilág Alapítvánnyal közösen. A program a szokásos élő könyvtár mellett kollázs- illetve zine-készítéssel bővült, és felavattuk a Kisvilág Alapítvány rollup bannerét.

Talán nem vagyok nagyon indiszkrét ha annyit itt is megosztok, hogy az egyik régi fórumtaggal kicsit tovább maradtunk kint a saját civil programunk után, és hatalmasat partiztunk:
- megtanultunk komposztálni és sorba raktuk az idényzöldségeket
- írtunk verset satírozós módszerrel
- megnéztük a "Nekünk kell hajtani" plakátpályázat nyertes és döntős pályamunkáit
- kitöltöttünk egy szakszervezeti kvízt és megnéztünk egy kártyatrükköt
- ja és a nagyszínpadon az egyik fellépőt is meghallgattuk

Azonban a papírülőke-hajtogatás kimaradt és nem varrtunk dohányzacskót sem, ezért a kapitalizmus elleni harccal nem haladtunk olyan sokat.

Képes beszámoló a Kisvilág facebook oldalán


Következik a Fekete Zaj, augusztus 2-án a mátrafüredi Sástó kempingben. Ezúttal a szokásos élő könyvtár és kvíz mellett vadonatúj kapibarás kitűzőkkel is készülünk! Megtaláltok minket 13-15h között a BBM Placcon, a TransVanilla Egyesület, a Közbelépő projekt és a Budapest Bike Maffia társaságában.

Az esemény leírása a Fekete Zaj oldalán: link

Aki pedig a civil programok után szeretne maradni az esti koncertekre, annak nyugodt szívvel ajánlom az alábbi fellépőket:
- Lazarvs - igazi sludge metálos riffelés, mint a Corrosion of Conformity
- Thy Catafalque - avantgárd folk-metál zúzás, nem is nagyon tudom mihez hasonlítani, karakteres, egyedi
- Quixotic - 80as éveket idéző synthwave, a sok zúzás után pont jó lesz levezetésnek

Idézetet írta: MegaBrutal Dátum 2025. július 28. - 10:45:45Nagyon tetszik ez a topic, bár hozzászólni nem tudok.
Már korábban is akartam javasolni, hogy ennek inkább a Speciális érdeklődési területeknél lenne a helye; de most már, hogy van Kirakat, szerintem ez pont illene oda.

@Tomás, @coldfire, @FLD1987: csak ti szóltatok hozzá – elfogadható lenne számotokra, ha ez a topic a Kirakatba kerülne?

Nekem nem gond, ha a Kirakatba kerülne.

még néhány ötlet, nyilván ezt a hevenyészett listát ne rakjuk a kirakatba csak ha valaki ír valamelyikről részletesebben...

Karin Dreijer (The Knife / Fever Ray) - szerintem esélyes
Robyn, Röyksopp - sajnos nem annyira, esetleg némi belemagyarázással
Beth Gibbons (Portishead), Trentemøller, Moby - középhaladó belemagyarázási gyakorlat. de legalább a zenehallgatós melléklet jó lesz.
Solar Fields - talán

komolyzenei téren pedig ne feledkezzünk meg Glenn Gouldról és esetleg Bartók Béláról

nagyon támogatom, hogy ez a topik nyilvánosan olvasható legyen, de persze csak ha @Tomás is beleegyezik (és ő nem tudom, nézi-e a fórumot, lehet, hogy máshol könnyebb lenne elérni).

én aztán nagyon sokat szóltam hozzá  de egyébként jó ötlet.

sőt lehet hogy bele is kontárkodnék.
na persze én nem vagyok ilyen alapos és rendszerető (pl. az időrendet se tartanám)

de mondjuk David Byne (Talking Heads) vagy Adam Young (Owl City) még simán megérne egy említést. a véleményesebbek közül meg mondjuk Conlon Nancarrow vagy Robert Fripp.

Nagyon tetszik ez a topic, bár hozzászólni nem tudok.
Már korábban is akartam javasolni, hogy ennek inkább a Speciális érdeklődési területeknél lenne a helye; de most már, hogy van Kirakat, szerintem ez pont illene oda.

@Tomás, @coldfire, @FLD1987: csak ti szóltatok hozzá – elfogadható lenne számotokra, ha ez a topic a Kirakatba kerülne?

Programajánló - mert mi sem folyton csak otthon ülünk

Ebben a topikban kulturális és szórakoztató programajánlókat és beszámolókat találhattok. Koncertek, kiállítások, nyári fesztiválok, civil szervezeti események.
A válogatás bevallottan szubjektív, és nem tudom garantálni hogy mindig annyira szorosan kapcsolódik a fórum alaptémájához.

Mert mi sem mindig csak a laptop mögött ülünk, és nem kizárólag kedvenc könyveink vagy bakelitlemezeink társaságában töltjük a szabadidőnket. (Bár az se rossz! )

Kedves Látogató!

Ez a fórumunk nyílt szekciója, ami annyit tesz, hogy a fórum többi részével ellentétben regisztráció nélkül is olvasható minden látogató számára.
Célja, hogy ízelítőt adjon az Asperger.hu közösségi életéből, gondolataiból és hangulatából.

Ha még nem vagy regisztrált tag, itt belepillanthatsz, hogy miről szoktunk beszélgetni.
Reméljük, találsz számodra érdekes, hasznos, vagy éppen ismerős gondolatokat! Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy te is csatlakozz a közösséghez, itt regisztrálhatsz!

---

Kedves Fórumtag!

Kérjük, tartsd szem előtt, hogy minden, amit ide írsz, nyilvánosan olvasható. Itt nemcsak a fórum közössége, hanem bárki az interneten láthatja a hozzászólásaidat. Ha valamit inkább csak szűkebb körben írnál le, akkor azt inkább más, témának megfelelő szekcióba posztold!

Bár a ,,Kirakat" nyitott, hozzászólni továbbra is csak regisztrált tagok tudnak.
A Házirend szabályai itt is érvényesek.

Idézetet írta: Tomás Dátum 2025. február 14. - 11:18:22Leopold Ignaz Joseph Balthasar Franz Felician von Habsburg
bő egy év kihagyás után folytatom az arcképcsarnokot


Gesualdóval a barokk határához érve zavarba jöttem, hogy ebből a zenetörténeti "korból", és itt muszáj az idézőjel, mert ugye ezek a korok nem léteznek, csak mi így pár száz évvel később cimkézzük fel így az életet, szóval ebből a "korból", ami zenetörténészek közmegegyezése szerint 1600 október 6.-tól 1750 július 28.-ig tartott, és a napokat direkt azért írtam ki, hogy érezhető legyen milyen röhejes a "korok" meghatározása, ugyanis a barokk az első opera, Giulio Caccini Euridice c. művének premierjével kezdődött és Johann Sebastian Bach halálával ért véget a zenetörténeti meghatározás szerint, tehát nincs kecmec, 1600 október elején bizony még mindenki boldogan élte a kis életét a reneszánsz újjászületésben, hogy aztán hetedikén arra ébredjen, hogy a világ visszafordíthatatlanul barokk furcsaságba süllyedt, és szóval most, hogy zenetörténeti áttekintésem során a barokkhoz érve autisztikus jegyeket mutató zeneszerzőket kerestem, zavarba jöttem.
Zavarba jöttem, mert a barokk zenéből hiányzik az a precíz matematikusság, ami a németalföldiek muzsikáját jellemezte: vagy beszédes, szentimentálisan érzelmes olasz zene, vagy arisztokratikusan cinikus francia, vagy kispolgárian szorgalmas német - és nyilván mindenütt ott voltak a neurodivergens alkotók is, de túl kevés az életrajzi adat, a zene jellege pedig túl kevéssé utal rá, hogy felfedezzük őket.
Zavarba jöttem, mert az egyetlen zeneszerző, akiről eleget tudunk, hogy (természetesen csak játékosan) ráüssük innen távolból az "Autistic As Fuck" pecsétet a magyar történelemben és főképp a történelemoktatásban a főgonosz szerepét kapta. Bizony, egy Habsburgról van szó. Sőt, arról a Habsburgról, akiről leginkább csak annyit hallani, hogy mindenki ellene lázadt: Wesselényi, Thököly, Rákóczi, és így rám hárul most az apologéta-szerep, hogy bemutassam, hogy I. Lipót nem egy képregény-főgonosz volt, hanem egy auti, aki a valahogy a császári-királyi trónra került és a zene volt az SI-je, de ám legyen, nem ugrom el a feladat elől.

Igazából nem is olyan meglepő, ha belegondolunk: hiszen köztudott, hogy a Habsburgok gyakorta egymás között házasodtak, nem volt ritka, hogy saját unokatestvéreiket vették el, így mindenféle genetikai eltérés halmozódva öröklődött tovább a családban. Hogy valahol az autizmus is bekerült a vérvonalba, bizony könnyen elképzelhető. A következőkben igyekszem összeszedni azokat a vonásokat, amikben Lipót auti jellege megniylatkozik, ehhez két forrásra tudok támaszkodni: John P. Spielman életrajzára (német fordításban) és a zenei részhez Elisabeth Hilscher "Mit Leier un Schwert" című könyvére a Habsburg udvar zenei életéról.

Lipótot nem a császári trónra szánták. Harmadik gyermekként született, bátyja, Ferdinánd volt a trónörökös, így Lipótot az egyházi pályára szánták - de tegyük hozzá, hogy nem szánták volna egyházi pályára, pusztán csak azért mert másodszülött fiú volt. Az egyházi pálya egyfajta "parkolópálya" is volt, ahová félre lehetett állítani az uralkodásra kevésbé alkalmas figurákat, a különcöket.

Itt muszáj egy kis kitérőt tennem és a vallásosság és az autizmus kapcsolatáról értekeznem: azt figyeltem meg, hogy az ateizmus manapság elfogadottabb az autik között, ami jól magyarázható a "miérteket" kutató tudományos érdeklődésünkkel, ők a kézzelfogható tények stabilitásához ragaszkodnak, de most is vannak közöttünk, akik a "miértek" eme kutatása során a vallásos spiritualitásban, a rítusokban találják meg azt a stabil struktúrát, ami megnyugtató bizonyosságot tud adni a mindennapok káoszára. Képzeljük magunkat egy percre a felvilágosodás előtt születettek szűk, magassarkú cipőjébe!

Barokk cipők a MET gyűjteményéből

A kor tudománya a keresztény teológián, Arisztotelész és Hippokratész természetfilozófiai agymenésein nyugszik, a kísérletezéseken alapuló "tudományos módszer" még alig van kialakulóban, nem az a magától értetődő elv, mint manapság. Sokkal magátólértetődőbb jelentős elődökre, auktoritásokra hivatkozni. Ha Aquinói Tamás így mondta, akkor így is van. Véleményem szerint nem lenne meglepő, ha egy ilyen szellemi környezetben a legtöbb auti a vallásosság felé tendálna, mégpedig erősebben, nagyobb elhatározottsággal, mint neurotipikus kortársai, hiperfókuszáltan. I. Lipót fanatikusan katolikus volt, ami számunkra ma fura, elidegenítő lehet. De ez a vallásosság nem teljesen az a vakhit, mint amit egy szimpla fanatikustól várnánk. Egyrészről rutint jelentett: minden nap kétszer istentisztelet (reggel mise, este vecsernye), a maga szigorú liturgikus rendjével, másrészről egyfajta lelki támaszt a döntéshozatalhoz: Lipótról sokan feljegyzik, hogy nagyon nehezen hozott meg bármilyen döntést és nem csak tanácsnokaira, de gyóntatójára is támaszkodott ezek meghozatalában. Így is gyakran hónapokig, vagy akár évekig húzodott, míg egy döntést meghozott - abban ugye egyetérthetünk, hogy ez nem jellegzetes uralkodói mentalitás.

Visszatérve tehát a kiidulóponthoz, Lipótot nem uralkodónak szánták, de ez mégis hirtelen a nyakába szakadt, amikor bátyja teljes hirtelenséggel himlőben meghalt.

Milyen gyerek volt ez a Lipót? A leírások alapján, nagyon visszahúzódó, ma azt mondanánk introvertált. Ellentétben az udvari megrendelésekre készült festményekkel, a feltűnésmentes öltözködést kedvelte, az egészen egyszerű, szürke és fekete ruhákat kedvelte. Feltűnően nyugodt, az arcán nem tükröződnek érzelmek, írják róla a korabeli beszámolók, de néha megmagyarázhatatlan és heves érzelmi kitörések vesznek rajta erőt (Spielman, 31-32.old). Azt hiszem ezt kommentálnom sem kell, de továbbmegyek: gyerekkora óta jellemző volt rá és egész élete során elkísérte, hogy nagyon gondosan megfigyelte saját maga és mások viselkedését és ezeket a megfigyeléseit naplókban rögzítette. Spielman ezt a szokását a "furcsa" szóval jellemzi. Kiemelkedő memóriája volt, rendszeresen meglepte beszélgetőpartnereit, hogy olyan dolgokra utalt vissza, amit akok rég elfelejtettek. Nagyon intelligensnek írják le, négy nyelven beszélt (spanyol, olasz, latin, német), de hajlamos volt egy ezekből összeállított saját keveréknyelven beszélni.

Két nagy SI-je volt: az egyik a vadászat, mert imádott lovagolni, a másik a zene.

Lipót zeneimádatát nehét megfelelőképp érzékeltetni. Próbálok pár példát hozni, hogy mégis valamelyest körvonalazzam:
- többszáz kötetre rúgó kottagyűjteményét, mind díszkötésben, a hálószobájában tartotta. A "kottagyűjtemény" nagyrészt kézzel másolt kottákat jelent, köztük egyes műveket Lipót saját kezűleg másolt le. A gyűjtemény olyan jelentős, hogy számos mű elveszett volna a zenetörténet számára, ha Lipót nem tartja őket ennyire becsben.
- több hangszeren játszott és jól énekelt, illetve nem egyszer vezényelt, olykor teljes operákat az ő vezénylete alatt adtak elő. Egy standard barokk opera olyan 3 órás. És neki ez nem a foglalkozása volt. Ő azért csinálta, mert élvezte.
- A kedvenc udvari zeneszerzőit rendszeresen nemesi ranggal látta el. Ez úgy se előtte, se utána nem igazán volt jellemző, egészen a modern korig. Egyik kedvenc barokk zeneszerzőm, Heinrich Ignaz Franz Biber is neki köszönhetően kapott nemesi rangot, pedig nem is az udvarában szolgált, csak szerette a zenéjét.
- A kor zeneszerzői is mind tudták, hogy mekkora zenebuzi, ezért tömegével ajánlották neki a műveiket. Ennek a célja minden esetben az volt, hogy valamilyen támogatást reméljenek a császártól, amit az esetek többségében meg is kaptak (ld. például a nemesi ranggal jutalmazást).
- Zenészeit mindennél jobban becsülte, az ő béreiket még akkor is mindig kifizették, ha épp csaknem üres volt a kassza. Ez amúgy annyira szokatlan volt a korban, hogy számtalan (más udvarokban szolgáló) zeneszerzőtől maradt fenn levelezés, amiben arra panaszkodnak, hogy évek óta nem kaptak fizetést.

De mégis a legkirívóbb példája a zene iránti mérhetetlen szeretetének, hogy maga is zeneszerző volt. Majdnem minden műnemben alkotott: hangszeres műveket, kantátákat, operákat, oratóriumokat, egyházi műveket is írt. A művei annyira jók, hogy ma is gyakorta előadják és lemezre veszik őket. A zenéje is inkább befele foduló, nem nyilvánvalóan érzelmes, de mégis érzékeny. A zenéjében megnyilvánuló érzelmi visszafogottság ellenére a komponálás személyes dolog, igazi önkifejezés lehetett számára, ezt példázza, hogy első feleségének halálára egy gyászmisét, Requiemet, második feleségének halálára egy nagylélegzetű zsoltármegzenésítést szerzett. Mindkettő személyes gyászánal és megrendülésének a kifejeződése - de a kor zenéjének ismerője számára hallhatóan más: kerüli a barokkra amúgy jellemző hatásos fordulatokat és egyfajta csendes töprengés érezhető bennük. (Majd összeállítok és posztolok egy playlistet később.)

Ítéljük meg bárhogyan politikai szerepét magyar szempontból (és tegyük hozzá, hogy számtalan híve volt itthon is, Koháry István, Kollonich Lipót, Esterházy Pál, hogy csak három kiemelkedő alakot említsek, sőt még maga Rákóczi is inkább dícséri, egyfajta jóindulató, ártatlan személynek tartja, csak a tanácsnokait tartja gonosznak és emiatt érzi szükségét a lázadozásnak), úgy vélem, hogy Lipót némi joggal szerepelhet ebben az arcképcsarnokban. Talán az írásomból is átjön és bizony erősen szimpatizálok vele, mióta csak többet megtudtam róla (jóval a diagnózisom előtt) és rokonléleknek éreztem egykedvűnek tűnő, rutinokhoz ragaszkodó, döntéseket nehezen meghozó, befeléforduló, zenemániás személyét.

Érdekes ez a leírás I. Lipót császárról. Most megnéztem a kutyabőr fényképet és ha jól olvasom ki, akkor ezzel kezdődik: NOS LEOPOLD VS DEI GRATIA
• A dokumentum kiolvasásával gondom van, mert a kezdőszöveg úgy van megcsinálva, hogy érteni kell a kiolvasásához: N O S L E O P O L D V S D E I G R A T I A
• Szóval mivel tippeltem a kiolvasással, ezért lehet az is, hogy rosszul választottam el a betűket a latinnál: gondolom latinul van a szöveg.
A lényege elvileg ennek a dokumentumnak az, hogy így lett a családunk nemes. Ja és ha jól olvasom ki a dátumot, akkor 1661-ben készült.

Lipót playlist

A lista első feléhez azon zeneszerzők zenéjéből válogattam, akik a császári udvarban tevékenykedtek Lipót támogatásával (Kerll, Schmelzer, Fux), akik támogatott (Biber, Lonati) illetve egy művet kedvenc zeneszerzőjétől, a velencei Legrenzitől.
A második felében Lipót néhány művéből tettem be ízelitőket.

https://open.spotify.com/playlist/60CYPTbaXTPtITowgokBJ8?si=p1WqHfLbS8eqR39QTnP16w