Fesztiválozz velünk 3

Az idei fesztiválszezon zárásaként múlt héten a Civil Szigeten voltunk. Sok érdeklődő jött oda hozzánk, köztük külföldiek is nagy arányban. Az élő könyvtárra ezúttal valamivel kevesebben voltak kíváncsiak, de a kvízek most is jól fogytak.
A kora délutáni idősávban amikor épp kisebb volt nálunk a forgalom, a Civil Szigeten résztvevő többi szervezetet is meg tudtuk nézni; és egy kis időre spontán beültem az egyik LMBT szervezethez is amolyan botcsinálta infópultosnak.

A civil program végeztével tartottunk egy rövid pihenőt, majd meghallgattuk az Ivan and the Parazol koncertjének a végét, ahol zárószámnak egy Európa Kiadó feldolgozást adtak; végül megnéztünk egy akrobatamutatványt a Magic Mirrorban.

További beszámolót fényképekkel a Színfogó Egyesület facebook oldalán találhattok.

Nem rég fejeztem be a címben szereplő, eredetileg 1995-ben megjelent, majd 2006-ban új alfejezetekkel kiegészített könyvet.


Temple Grandint az autistáknak nem kell bemutatnom, de egy kis összefoglaló azoknak, akik nem ismernék. Ő az egyik első autista nő, aki híressé vált az autizmussal kapcsolatos aktivizmusa kapcsán, mindemellett PhD-val rendelkező, elismert szaktekintély is a szarvasmarha állattartás terén, aki először bizonyította a humánus bánásmód kézzelfogható előnyeit, és segített elterjeszteni is azt Amerikában. Grandin az elsők között volt, aki rádöbbentette a publikumot, hogy autistaként is lehet valaki sikeres a szakmájában, ami a 70-es években és 80-es évek elején még a szakemberek számára sem volt evidens, mivel a Leo Kanner által leírt, alacsonyabb funkcionalitású autizmus élt akkor még elsősorban a köztudatban (lásd Esőember, csak Savant-szindróma nélkül). Később Lorna Wing angol pszichiáter 80-as évek eleji kutatómunkájának volt köszönhető, hogy az Asperger szindróma és a magas funkcionalitású autizmus (mint maga a szerző) is ismertté vált, és ennek hatására került be a 90-es években a diagnosztizálható állapotok közé. Sokan láthatták a 2010-ben megjelent, Claire Danes főszereplésével készült életrajzi filmet is, amely részlegesen erre a könyvre épül. A film az HBO Max kínálatában streamelhető itthon is.

Grandin szerencsés volt, tehetősebb és nyitottabb családba született. Annak ellenére, hogy a kései beszédfejlődése miatt az orvosok agykárosodással diagnosztizálták és azt javasolták a szüleinek, hogy adják intézetbe, ahogy akkoriban szokás volt, az anyja beszédfejlesztésre járatta és felfogadott mellé egy nevelőnőt, így idővel képes volt óvodába járni, és később megkezdeni az iskolai oktatását. Középiskolás korábban az egyik tanára felismerte kivételes képességeit, mentoraként a szárnya alá vette, és segítette produktív irányba terelni speciális érdeklődését.

A könyvre áttérve, ez volt a második, biográfiai jellegű, de a végeredmény tekintetében egy viszonylag száraz, életrajzi eseményekkel keretezett, de alapvetően a vizuális gondolkodásról és és az autizmusról szóló könyv sok tapasztalati élménnyel és tanulmányok összegzésével megtűzdelve. A megírása óta eltelt 30 évben az autizmusról valamennyire is informált olvasó számára alapvetéssé vált több azzal kapcsolatos állítása, és a gyógyszerek terén a tanácsai mára már elavulttá váltak. Az utóbbiak hasznossága Magyarországon amúgy is marginális, mivel más márkanév alatt forgalmazzák őket, mint Amerikában. A másik oldalról viszont a címben szereplő vizuális látásmód részletes bemutatása egy nagyon egyedi, a különleges érdeklődésében szakmailag beteljesedő ember karrierjét mutatja be, aki le tudta küzdeni korának autizmussal kapcsolatos előítéleteit, és nem mellesleg nőként érvényesülni tudott egy amúgy férfiak által dominált területen.

Elég tárgyilagosan ír a patás állatok ipari feldolgozásáról, ami az erre érzékenyebbeknél (pl. vegánok) averziót válthat ki, ezért nekik nem is ajánlom a kötet kézbevételét. A szerző munkája nagyrészt állattartási üzemek feldolgozórészlegének és ahhoz tartozó karámrendszerek megtervezéséből áll. Számomra jól összefoglalta mottóként a gondolkodását, hogy attól függetlenül, hogy morálisan mit gondolunk a húsfogyasztásról, ha már a többség húsevő (köztük a szerző is), ő arról szeretne gondoskodni, hogy minél emberségesebben bánjanak az állatokkal, és minél kevésbé szenvedjenek a levágásukkor.

A vizuális képességének bemutatása kimondatlanul az eidetikus, azaz köznapi megfogalmazásban a fotografikus memóriát írja le, példákkal illusztrálva. Az állatok viselkedésének aprólékos megfigyelése, a fejében történő bármikori visszajátszása, és az autisztikus szenzoros érzékenység miatti nyitottság a szarvasmarhák érzékszervi élményeire lehetővé tette, hogy észrevegyen neurotipikusok számára észrevehetetlen apróságokat is. A legkisebb zavaró tényező is a környezetben nyugtalanná tette a szarvasmarhákat, így azok hezitáltak továbbmenni a feldolgozó soron, ami lelassította a termelést, és durvább bánásmódot váltott ki az ott dolgozókból. Egyik ilyen példa egy rámparendszer kiépítése, ahol egy sorban tudtak csak haladni a marhák a sokkolóhoz, úgy, hogy mindig látták az előttük haladót, ami a csorda működés miatt megnyugtatta az állatokat. Ez az újfajta gondolkodásmód egy sokkal stresszmentesebb és egyúttal gördülékenyebb rendszer megtervezését tette lehetővé, ami a cégeknek is felkeltette az érdeklődését. A könyv megírásának idején már a húsfeldolgozó üzemek harmadában az ő általa tervezett humánus rendszereket használták.

Visszatérve a vizualitás bemutatására, az engem leginkább a 2010-17 között futó BBC-s Sherlock című sorozat címszereplőjére emlékeztetett, akinek az elmepalota jelenetei jól tükrözték a vizuális gondolkodást, még ha a jelenetek bele is estek a színpadias látványosság hibájába a színes, szagos trükkeffektekkel. Olvasás közben elgondolkodtam, hogy a saját vizualizációm mennyire hasonló. Ahogy utánaolvastam, ez nem feltétlen alapvetés másoknál. Én is képes vagyok visszaidézni történéseket filmszerűen, színesben, mozgásban, hangokkal, tapintással vagy akár ízleléssel együtt, vagy épp térben elforgatni tárgyakat, viszont a memóriám nem annyira pontos, valószínűleg több helyen kipótolja az agyam a történéseket, és nagyon fókuszálnom kell, hogy hosszabb ideig fenntartsam a "vetítést". Maga Grandin is beszámolt arról, hogy idővel hanyatlott ezen képessége.

Másik érdekes találmánya a már főiskolás korában megépített ölelőgép, aminek az inspirációja szintén az állattartásból származik. Nagy hatással volt rá a nagynénjénél eltöltött nyári szünet tinédzserkorában, ami megalapozta az érdeklődését a marhatartás terén. Ezen a farmon találkozott először azzal, hogy amikor az oltásokat kapják, a marhákat egy nagy gép mint egy satuban összeszorítja, amiktől azok megnyugodnak. Mivel a mély izom terápia őt is megnyugtatta, ezért a kíváncsisága arra vezérelte, hogy kipróbálja magán. A megfelelő nyomás hatására áthatotta a nyugodtság és biztonságtudat. Ezért ennek hatására építette meg házilag az ölelőgépet, ami eleinte ellenérzést váltott ki a főiskolájában, de a középiskolai mentora bátorította, így Grandin bemutatta a publikumnak is. Mára egy elterjedt terápiás eszközzé vált, amit előszeretettel használnak autista gyerekek kezelésére, itthon is.


Hosszabban foglalkozik az alacsony funkcionalitású autistákkal is. Számomra újszerű megközelítés volt, hogy az ő érzékszervi élményüket egyfajta félrekábelezett gépezethez hasonlította, ahol az érzékelés olyan zavaros és értelmezhetetlen, hogy ez okozza a külvilág megértésének a hiányát és a gyakori meltdownokat. A későbbi fejezetekben egy érdekes párhuzamot vet még fel ugyanebben a témában. A préda állatok viselkedését összeköti az autizmussal. A prédaállatok a vadonban az állandó potenciális veszély miatt kiélezett érzékszervekkel rendelkeznek, ezért van, hogy a legkisebb környezeti változás is fight-or-flight ("harcolj vagy menekülj") reakciót válthat ki bennük. Ehhez hasonlítja az autistákat, akiknek a kiélezett érzékelése állandó stresszhelyzetben tartja őket, és a legkisebb inger is potenciálisan trigger lehet.

Összességében elmondható, hogy a könyvben érdekes gondolatok jelennek meg, főleg a vizuális gondolkodásmód terén, viszont az életrajzi elemek helyett kissé túlzott hangsúly kerül az állattartásra, valamint a későbbi fejezetekben jellemző repetíció sem teszi egy gördülékeny olvasmánnyá. A sokszor előjövő, nem annyira tudományosan megalapozott, inkább anekdotikus - főleg farmakológiai - tapasztalatok megosztása az autizmussal kapcsolatban megkérdőjelezhető hasznosságúak a mai olvasó számára. Akit érdekel a vizuális gondolkodásmód egy autista személy látószögéből vagy Temple Grandin életútja, annak egy érdekes olvasmány lehet ez a könyv, de a nagy publikum számára manapság nem annyira tudnám jó szívvel ajánlani.

Fesztiválozz velünk 2 - zúzás után, partizás előtt

Tegnap kint voltunk a Fekete Zaj fesztiválon a szokásos programjainkkal: élő könyvtár, kvíz, kapibarás kitűzők. Ezúttal a képeket nem vittük mert a hely kialakítása ezt nem tette lehetővé. Rengeteg érdeklődő volt, az élő könyveink szinte folyamatosan olvasóknál voltak, a kvízeket pedig elkapkodták mind egy szálig.

A civil program után ezúttal is kint maradtunk páran a fesztiválon bulizni. Jók voltak: Thy Catafalque a nagyszínpadon; Diabolus in Musica (Ørdøg-akusztik) a kacsatóniában; enyhe pörkölésű kávé a Wombatnál; és persze a kilátó a tó túloldalán


Következik: Sziget fesztivál, aug. 7.
Megtaláltok minket délután a Civil Szigeten. A közönség várható összetételére való tekintettel ezúttal a megszokott élő könyvtár és kvíz programunkat angolul is megtartjuk.

Az esti zenei programból pedig az alábbi fellépőket emelném ki szubjektív zenei ajánlóként:
- Adis is OK - ezredfordulós baleárikus és progresszív hangzásokat idéző, kellemesen lájtos ráhangolódás az estére
- Co Lee - a hiphop sose tartozott a kedvenc stílusaim közé, de ez lehet hogy még én is meghallgatnám
- Justice - kísérletező és közben könnyed francia electro-house. Stílusteremtő hangzásukat a tavalyi lemezünön is újabb szintekre emelték.

Fesztiválozz velünk - élménybeszámoló és programajánló

Nemrégiben alakult, többek között néhány régi (és néhány újabb) fórumtag részvételével az Autistákról Autistáktól Egyesület. Felnőtt autisták önszerveződő közössége, amely céljának a szemléletformálást és első kézből történő tájékoztatást tekinti. Az idei nyáron belevetettük magunkat a fesztiválszezonba, és érzékenyítő civil programjainkkal több helyen is részt vettünk illetve tervezünk részt venni.

Első civil szervezeti kitelepülésünk a Kolorádó fesztivál volt, ami nekem egy régi kedvencem: szép környéken található (Strilich Pál cserkészpark, Adyliget közelében), változatos zenei és nem-zenei programok, profi szervezés de még így is a kisebb fesztiválokra jellemző hangulat.

Az érzékenyítő programunk részeként élő könyvtárral, kvízzel és autista alkotók grafikáiból és fotóiból összeállított popup-kiállítással készültük, továbbá használatba vettük az egyesület új molinóját.

A civil szervezeti program után még az egyik kitartó -bár mostanában ritkábban posztoló- fórumtaggal kint maradtunk este a koncertekre is.

Az este fénypontjai:
- Said Chalaban - marokkói fúziós funky, chaabi és gnawa ízekkel (kb. mint egy Imarhan vagy Gnawa Diffusion)
- Decolonize Your Mind Society - világzenei jazz, nem szokványos hangrendszerekkel
- Carson Coma - hozták a tőlük várható könnyed és energikus stílust (a közönség is skandált, tippeljetek mit).

Jók voltak még: narancsos jagermeister a transzneműekkel; beszélgetés az interszekcionális feminizmusról egy radikális jogvédővel (nem civil program, egy ismerősöm akivel összefutottunk a fesztiválon); nápolyi pizza csípős szalámival és aszalt paradicsommal; illetve a Csűr és Erdei Rave helyszíneken az elektronikus zenére is egész jól el lehetett lötyögni.

...és végül hajnalban még a neurotipikus barátaimat is megtaláltam, ami a fesztivál forgatagában nem is volt olyan könnyű.

Sajnos a fesztivál öröme kicsit keserédes volt: a szervezők közleménye alapján idén volt utoljára ilyen formában Kolorádó fesztivál. De a remény nem hal meg: hátha pár év múlva más helyszínen folytatják.

Képes beszámoló az egyesület facebook oldalán


Részt vettünk a Bánkitó Fesztiválon is, ez alkalommal a Kisvilág Alapítvánnyal közösen. A program a szokásos élő könyvtár mellett kollázs- illetve zine-készítéssel bővült, és felavattuk a Kisvilág Alapítvány rollup bannerét.

Talán nem vagyok nagyon indiszkrét ha annyit itt is megosztok, hogy az egyik régi fórumtaggal kicsit tovább maradtunk kint a saját civil programunk után, és hatalmasat partiztunk:
- megtanultunk komposztálni és sorba raktuk az idényzöldségeket
- írtunk verset satírozós módszerrel
- megnéztük a "Nekünk kell hajtani" plakátpályázat nyertes és döntős pályamunkáit
- kitöltöttünk egy szakszervezeti kvízt és megnéztünk egy kártyatrükköt
- ja és a nagyszínpadon az egyik fellépőt is meghallgattuk

Azonban a papírülőke-hajtogatás kimaradt és nem varrtunk dohányzacskót sem, ezért a kapitalizmus elleni harccal nem haladtunk olyan sokat.

Képes beszámoló a Kisvilág facebook oldalán


Következik a Fekete Zaj, augusztus 2-án a mátrafüredi Sástó kempingben. Ezúttal a szokásos élő könyvtár és kvíz mellett vadonatúj kapibarás kitűzőkkel is készülünk! Megtaláltok minket 13-15h között a BBM Placcon, a TransVanilla Egyesület, a Közbelépő projekt és a Budapest Bike Maffia társaságában.

Az esemény leírása a Fekete Zaj oldalán: link

Aki pedig a civil programok után szeretne maradni az esti koncertekre, annak nyugodt szívvel ajánlom az alábbi fellépőket:
- Lazarvs - igazi sludge metálos riffelés, mint a Corrosion of Conformity
- Thy Catafalque - avantgárd folk-metál zúzás, nem is nagyon tudom mihez hasonlítani, karakteres, egyedi
- Quixotic - 80as éveket idéző synthwave, a sok zúzás után pont jó lesz levezetésnek

Idézetet írta: MegaBrutal Dátum 2025. július 28. - 10:45:45Nagyon tetszik ez a topic, bár hozzászólni nem tudok.
Már korábban is akartam javasolni, hogy ennek inkább a Speciális érdeklődési területeknél lenne a helye; de most már, hogy van Kirakat, szerintem ez pont illene oda.

@Tomás, @coldfire, @FLD1987: csak ti szóltatok hozzá – elfogadható lenne számotokra, ha ez a topic a Kirakatba kerülne?

Nekem nem gond, ha a Kirakatba kerülne.

még néhány ötlet, nyilván ezt a hevenyészett listát ne rakjuk a kirakatba csak ha valaki ír valamelyikről részletesebben...

Karin Dreijer (The Knife / Fever Ray) - szerintem esélyes
Robyn, Röyksopp - sajnos nem annyira, esetleg némi belemagyarázással
Beth Gibbons (Portishead), Trentemøller, Moby - középhaladó belemagyarázási gyakorlat. de legalább a zenehallgatós melléklet jó lesz.
Solar Fields - talán

komolyzenei téren pedig ne feledkezzünk meg Glenn Gouldról és esetleg Bartók Béláról

nagyon támogatom, hogy ez a topik nyilvánosan olvasható legyen, de persze csak ha @Tomás is beleegyezik (és ő nem tudom, nézi-e a fórumot, lehet, hogy máshol könnyebb lenne elérni).

én aztán nagyon sokat szóltam hozzá  de egyébként jó ötlet.

sőt lehet hogy bele is kontárkodnék.
na persze én nem vagyok ilyen alapos és rendszerető (pl. az időrendet se tartanám)

de mondjuk David Byne (Talking Heads) vagy Adam Young (Owl City) még simán megérne egy említést. a véleményesebbek közül meg mondjuk Conlon Nancarrow vagy Robert Fripp.

Nagyon tetszik ez a topic, bár hozzászólni nem tudok.
Már korábban is akartam javasolni, hogy ennek inkább a Speciális érdeklődési területeknél lenne a helye; de most már, hogy van Kirakat, szerintem ez pont illene oda.

@Tomás, @coldfire, @FLD1987: csak ti szóltatok hozzá – elfogadható lenne számotokra, ha ez a topic a Kirakatba kerülne?

Programajánló - mert mi sem folyton csak otthon ülünk

Ebben a topikban kulturális és szórakoztató programajánlókat és beszámolókat találhattok. Koncertek, kiállítások, nyári fesztiválok, civil szervezeti események.
A válogatás bevallottan szubjektív, és nem tudom garantálni hogy mindig annyira szorosan kapcsolódik a fórum alaptémájához.

Mert mi sem mindig csak a laptop mögött ülünk, és nem kizárólag kedvenc könyveink vagy bakelitlemezeink társaságában töltjük a szabadidőnket. (Bár az se rossz! )