Hogyan is kezdhetném… tizenéves koromban ismertem egy lányt. Na nem olyan nagyon közelről, de azért jóban voltunk. Egy évvel volt fiatalabb nálam tehát nem voltunk osztálytársak, eggyel lentebbi évfolyamra járt. Akkoriban még nem volt fórum, nem volt blogolás, nem volt Semota álnév sem. Volt viszont csillagászat szakkör, programozás szakkör, és számítógépes terem, ahol tanítási idő után lehetett netezni.

Inspiráló, sokoldalú, de közben enyhén megosztó személyiség volt. Én alapvetően kedveltem, bár nem volt közöttünk olyan szoros ismeretség. Éjszakába nyúlóan tudtunk beszélgetni a csillagászat szakkör csikóváraljai kirándulásán, amikor a leonidák meteorrajt akartuk volna megnézni, de végül felhős idő miatt a turistaházban töltöttük az estét. Ő ismertetett meg Kant és Wittgenstein filozófiájával, és természetesen Mérő László könyveiről is mélyreható eszmecserét folytattunk, akár a programozás szakkör kötetlenebb alkalmain is. Tudományos diákköri dolgozatot írt a mesterséges intelligenciáról – miközben akkoriban egy AI-winter kellős közepén jártunk. Filmajánlókat és tárcákat írt az akkori diákújságba, de ugyanúgy hozzá tudott volna szólni a rendezőalgoritmusok elméleti kérdéseihez is.

Valamit hiányoltok? A neurodivergens állapot felismerése-megélése szintén lehetett volna közös pont, de a mi történetünk úgy alakult, hogy ez a közös pont nem tudott felszínre kerülni. Van pofám azt állítani: már tizenéves korom vége felé megfogalmaztam a gyanút magammal kapcsolatban, de úgy alakult, hogy ő nem volt azon kevés ember között, akinek ezt akkoriban elmondtam. Évekkel később találtam meg a blogját. Az írásait először revelatívnak, amolyan aha-élménynek éltem meg. Később azonban a blogbejegyzések olyan irányt vettek, amivel kevésbé tudtam azonosulni, így akkor ez már inkább elbizonytalanító volt számomra.

És még milyen téren van hiányérzetem, ha az emlékeim között kutatok? Szórakozásban, könnyed kikapcsolódásban. Emlékszem rá, hogy milyen intelligens, tájékozott, ötletes volt, milyen jó eredményeket ért el szinte minden téren. De arra sajnos nem emlékszem, hogy mi lett volna neki a kikapcsolódás. Miből tudott feltöltődni, mit jelenthetett neki az önfeledtség, ha egyáltalán. Maszkolás lenne a háttérben?

Az érettségi után nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Néha egy-egy üzenet, később amikor már volt social media, egy-két komment egymás megosztásai alatt. Egyszer azonban arra lettem figyelmes, hogy a kommentek és megosztások eltűntek. Majd szembesültem a hírrel.

A történet másik oldaláról csak évekkel később szereztem tudomást. Az online személyisége, amit az offline-tól elválasztva tartott. Egy blog, aminek ma már nagy része nem elérhető. Egy fórum, amit az egykori tagok jelentős része ott hagyott, és csak néhány kitartó ember tart továbbra is életben. És egy traumatizált közösség, amit maga után hagyott. A veszteség feldolgozását talán a titok, az online/offline személyiség szigorú kettéválasztása is akadályozza. A hozzátartozók érzékenységét tiszteletben tartva, mégis én manapság azon gondolkodom: így tíz év után nem lenne-e jó kicsit közelíteni egymáshoz a két oldalt? A titok találgatásokra, pletykákra, magánéleti vájkálásokra ingerel sokakat. Megoszthatnánk az online közösséggel legalább ennyit: nem csak szemléletformáló blogger, közösségépítő és harcos érdekvédő volt, de amellett egy igazi értelmiségi, tudományos publikációkkal, irodalmi folyóiratokban megjelent versekkel, publicisztikákkal, fordításokkal.

A feldolgozás számomra sem teljesen lezárt. A mai napig eszembe jut, vajon mit szólna egy-egy jelenséghez, akár a közélet, a mesterséges intelligencia vagy a neurodiverzitás-mozgalom terén. És a mai napig kicsit hitetlenkedek magamban: ez a két személyiség, akit régebben ismertem személyesen, és akinek az online írásait olvastam, valójában ugyanaz az ember.

A BNO-11 besorolása szerint* már a magyar diagnosztikai rendszerben sem lesz többé használatos az Asperger-szindróma elnevezés, helyette autizmus spektrum zavar diagnózist fognak adni. Ezt mi, a fórum moderátorai és adminja örömteli fejleménynek tartjuk, tekintve, hogy az Asperger-szindróma névadóját az utóbbi években napvilágra került hírek jóval sötétebb színben tüntetik fel, mint ahogy korábban gondoltunk rá, és részben ettől függetlenül, de egyes aspergeres felsőbbrendűséget hirdető nézetekkel is összekapcsolódott az elnevezés.
A fórum moderátoraiként szeretnénk leszögezni, hogy az aspergeresek felsőbbrendűségét hirdető nézetekkel (akár a nem aspergeres autistákkal, akár a neurotipikusokkal szembeállítva) a legkevésbé sem azonosulunk, egyik autistát sem tekintjük előrébb valónak vagy magasabb rendűnek a másiknál vagy embertársainknál, és nem is kívánunk különféle elnevezésekkel különbséget tenni köztü(n)k.
Hosszas tanácskozás után arra jutottunk, hogy a fórum neve történelmi okokból marad a régi – ahogy az alcím is jelzi: „Az autizmusspektrum találkahelye” –, és továbbra is mindenkit várunk a fórumon, bárhol helyezkedjen is el az autizmus spektrumán.

* Eredetileg azt írtuk: 2023-tól kezdve, de egyelőre úgy tűnik, ez nem valósult meg.

Valamennyi alább lefektetett elv ennek a vezérelvnek a teljesülését szolgálja.

1) Először is, mutatkozz be.

A bemutatkozásod legyen informatív. Nem kell regényt írni, és nem kell személyi azonosításra alkalmas adatokat beleírni, de derüljön ki belőle, hogy ki vagy, milyen ember vagy, és miért szeretnél hozzánk csatlakozni.

2) A fórumon az első dolgod legyen az, hogy nyitsz egy topikot, ahová beposztolod a bemutatkozásodat.

Ez a fórum egy védett, biztonságos közeg, ahol sokan személyes dolgokat írnak le magukról. Szeretnénk tudni, hogy kit engedtünk be magunk közé, és hogy lehetőséget kapjunk arra, hogy mi is kérdezzünk.

Azokat, akik ezt a lépést nem végzik el, 1 hét után töröljük a fórumról.

3) Ha személyes információkat fedsz fel magadról, tudd, hogy ezzel sebezhetővé válsz.

- Olyan információkat írj csak le magadról, amiket a Blikk címlapján is szívesen látnál.

A fórumunk zárt, és ügyelünk arra, hogy megszűrjük a jelentkezőket, de azt már nem tudjuk garantálni, hogy odabent nem botlasz ismerősbe, és hogy nem találkozol bent olyan (esetleg rosszindulatú) emberekkel, akik a bent, a védett közegben megosztott történeteidet kiviszik az internet nyilvánossága elé.

- Csak olyan információkat ossz meg magadról, amik a személyes azonosításodra nem alkalmasak.

Ha leírod a lakhelyedet, a barátaid/hozzátartozóid nevét, iskoládat, munkahelyedet, ritkaságnak számító hobbijaidat stb., azzal mind-mind támpontot adsz embereknek arra, hogy beazonosítsanak. Ha pedig az akaratod ellenére személyesen is beazonosítottak, abból később komoly problémáid lehetnek.

- Minden olyan személyes élmény, ami erős érzelmeket vált ki belőled, sebezhetővé tesz.

Különösen vonatkozik ez azokra az életeseményekre, amiket szégyellsz és/vagy amik valamilyen általad átélt traumához köthetők. Ezeket az élményeket a legkönnyebb ugyanis manipulációra használni.

3) Mielőtt belevetnéd magad a fórum sűrűjébe, nézz körül.

Olvasgass, tájékozódj, ismerd meg az Asperger-szindrómát és ismerj meg bennünket is. Csak ezután kezdj el kommentelgetni.

4) Bánj a többi fórumozóval egyenrangú félként.

A jó hangulat és az építő eszmecserék alapvető feltétele, hogy a többi fórumozóra saját magaddal egyenrangú félként tekintesz, és így is szólítod meg őket. Ennek érdekében:

- Kerüld a „megmondást” (’splaining)

Ha úgy lépsz föl, mint valami tévedhetetlen tekintély, aki -- akár jóindulatú leereszkedéssel, akár nyílt fölényeskedéssel – kéretlen tanácsokat osztogat a többieknek a helyes életvezetésről, azzal megsérted a fenti alapelvet.

- Ez a fórum nem az önigazolás terepe.

Ha AS-esként sikeres karriert futottál be, jól működő párkapcsolatod van, és más szempontból is jól működik az életed, az nagyszerű és elismerésre méltó dolog. Ha viszont ezeket a dolgokat azért emlegeted föl újra és újra, hogy elismerés-zsetonokat gyűjts a saját magad számára, a többieket pedig lenyomd, azzal megsérted a fenti alapelvet.

- Kerüld az áldozathibáztatást.

Azzal nem segítesz a nehéz helyzetben levőknek, ha közlöd velük, hogy maguk tehetnek arról, hogy kutyaszorítóba kerültek, és eközben leminősítő jelzőket vágsz a fejükhöz. Azzal pedig végképp nem, ha hozzáteszed, hogy veled aztán sohasem történhetett volna ilyesmi. Inkább légy pozitív, javasolj előremutató dolgokat.

- Akkor is kezelj bennünket egyenrangú felnőttként, ha NT vagy.

Az autistákat a média gyerekszámba veszi, és még a felnőtteket is cselekvésképtelen felnőttekként ábrázolja. Sok szakember is így beszél rólunk. Ezért sok neurotipikus az autistákkal eleve felülről beszél, egyfajta nagyra nőtt gyerekekként kezeli őket, majd látványosan meglepődik, amikor a fórum lakói sorra cáfolnak rá az előítéleteire.

Ezen a fórumon az autisták és Asperger-szindrómások vannak többségben, akiket a kiskorúsítással és a negatív sztereotípiáiddal megsértesz.

- Abban a tekintetben, hogy egy autista vagy Asperger-szindrómás számára mi a sértő, kizárólag az érintett véleménye az irányadó.

Ha a fórum egy aspergeres lakója felhívja a figyelmedet arra, hogy amit leírtál, sértő volt, kérj elnézést. Itt a fórumon a „Nem számít a szándék, csak a tett hatása” elvet követjük.

5) Használd a közösséget a rendeltetése szerint.

Ez a közösség egy információs és önismereti fórum, ahol a többi fórumtaggal beszélgetve alaposabb képet kaphatsz az Asperger-szindrómáról és saját magadról – nem pedig ingyenes reklámfelület. Ha regisztrációd célja nem az érdek nélküli eszmecsere, hanem az, hogy a közösséget kihasználva a saját projektedet futtasd – legyen szó pszichológiai praxisról, az általad publikált könyv reklámozásáról vagy bármiféle mozgalom szervezéséről –, már most fordulj vissza.

6) Ne légy creepy.

„Ha valakit figyelmeztetnek arra, hogy a viselkedése nem kívánatos, és a másik ember folytatja, amit elkezdett és/vagy dühösen győzködni kezd, hogy a viselkedése valójában helyes volt, és neki semmit sem kellett volna változtatnia, a probléma nem az Asperger-szindróma. Még akkor sem, ha az illetőnek történetesen Asperger-szindrómája van.” (http://captainawkward.com/2012/08/11/the-c-word/)