Az Asperger-szindrómás gyerekekre az alábbi sajátosságok jellemzők:
- Visszamaradt szociális érettség és társas intelligencia
- Fejletlen empátia
- Nehezen barátkozik, a többi gyerek gyakran csúfolja
- Nehézségei vannak a kommunikáció és az érzelmek kontrollja terén
- Szokatlan nyelvi képességek, például az átlagnál fejlettebb szókincs és mondatfűzés, de az átlagosnál gyengébb beszélgetési készségek, szokatlan hanglejtés és a pedáns önkifejezésre való törekvés
- Erőteljes lelkesedés valamely téma iránt, amely intenzitásában vagy jellegében szokatlan
- Nehezen tud koncentrálni a tanórákon
- Szokatlan tanulásiképesség-profil
- Egyes önellátási és szervezési feladatokban segítségre szorul
- Esetlen járás, gyenge mozgáskoordináció
- Érzékenység bizonyos hangokra, aromákra, felületekre, vagy az érintésre.
A diagnózishoz többféle út is vezethet:
- A kora gyermekkorban kapott autizmus-diagnózis középiskolás korban magasan funkcionáló autizmusra vagy Asperger-szindrómára módosul.
- Az általános iskolába lépésekor a gyermek tanítója ismeri fel az Asperger-szindrómát.
- A gyermeket korábban más fejlődési zavarral -- például ADHD-val (hiperaktivitás és figyelemzavar), nyelv- vagy mozgásfejlődési lemaradás vagy zavar, hangulatzavar, evészavar, vagy nonverbális tanulási zavar -- diagnosztizálták.
- Az Asperger-szindróma jelei csak a serdülőkorban válnak nyilvánvalóvá, amikor a közösségi és a tanulmányi elvárások összetettebbekké válnak.
- A viselkedészavarok fokozódása, konfliktusok a szülőkkel, a tanárokkal és az iskola vezetésével.
- A gyermek rokonánál Asperger-szindrómát diagnosztizálnak, és a gyermek családi kórtörténetének áttekintése során arra jutnak, hogy más családtagoknak is hasonló tünetei vannak.
- Az érintett személy filmen, könyvben vagy a médiában találkozik az Asperger-szindróma leírásával, ami arra ösztönzi, hogy diagnózist kérjen saját maga vagy valamely családtagja számára.
- Munkahelyi problémák, elsősorban az illető személy képzettségeinek és képességeinek megfelelő munkahely megszerzését vagy megtartását illetően.
Amikor a gyermek rádöbben, hogy más, mint a többi kortársa, az alábbi négy kompenzációs vagy alkalmazkodási stratégia egyike jelentkezik:
- Önvád és depresszió
- A fantáziavilágba menekülés
- Tagadás és arrogancia
- Más gyerekek és fiktív szereplők utánzása
A diagnózis előnyei a következők lehetnek:
- Megelőzheti, vagy csökkentheti a kompenzációs vagy alkalmazkodási stratégiák egy részének hatásait.
- A gyermek nem fog amiatt aggodalmaskodni, hogy megőrült, vagy hogy más betegsége van
- Hivatalosan is elismerik, hogy valóban nehézségei vannak az olyan tevékenységek terén, amit mások könnyűnek és élvezetesnek találnak.
- A többi ember elvárásai, elfogadókészsége és támogatása pozitív irányba változik.
- A társas kompetenciák terén inkább elismerést fog kapni, mint kritikát.
- Elfogadják, hogy a gyermek társas helyzetekben kimerül, vagy összezavarodik.
- Az iskolák a gyermek vagy a tanárok munkáját megkönnyítő erőforrásokhoz kaphatnak hozzáférést.
- A felnőttek speciális támogatást kaphatnak az elhelyezkedéshez, a munkavállaláshoz és a további oktatáshoz.
- Nagyobb önismeret, a saját érdekek hatékonyabb képviselete, és jobb döntések hozása a karrierépítés, a barátokkal való kapcsolat és a párkapcsolatok terén.
- Az identitás megtalálásának lehetősége egy sokak által támogatott "kultúrában"
- Az érintett személy többé nem fogja magát butának, "defektesnek" vagy őrültnek érezni.
A diagnózis hátrányai a következők lehetnek:
- Előfordulhat, hogy egyes gyermekek vagy felnőttek bántani fogják, vagy értéktelennek fogják tartani az érintett személyt azért, mert pszichológus vagy pszichiáter által diagnosztizált rendellenessége van.
- A diagnózis miatt egyes emberek -- tévesen -- úgy gondolhatják, hogy az Asperger-szindrómával érintett személy nem fog tudni olyan eredményeket elérni a társas életben, a tanulásban és a magánéletben, mint a szindrómával nem érintett kortársai.
Forrás: Tony Attwood (2007) The Complete Guide to Asperger’s Syndrome. London and Philadelphia: Jessica Kingsley Publishers, pp. 33-34.