Jelenleg nyolcfajta diagnosztikai kérdőív van használatban a gyermekek, és hatfajta a felnőttek vizsgálata céljából.
A lányok és a felnőtt nők, valamint a kiemelkedő intellektussal bíró gyermekek és felnőttek diagnosztizálása nehezebb lehet, mert ők képesek leplezni hiányosságaikat.
A diagnosztizálási folyamat során nemcsak a hiányosságokat, hanem az Asperger-szindrómának tulajdonítható erősségeket is fel kell térképezni.
A DSM-IV-ben szereplő diagnosztikai kritériumokkal komoly problémák vannak:
- Jóllehet a diagnosztikai kritériumok szerint nem szabad klinikailag szignifikáns késésnek mutatkoznia a nyelvi képességek kifejlődése terén, de az integrálási kritériumok már egy, a nyelvi fejlődésben lemaradt gyermek integrációjának mikéntjét vázolják fel.
- A vizsgálatok szerint a normál intelligenciahányadosú autizmussal élő, illetve az Asperger-szindrómával élő gyermekek között meglévő nyelvi képességet érintő különbségek, amelyek az óvodás években nagyon is nyilvánvalóak, a serdülőkor első éveire nagyrészt eltűnnek.
- Jóllehet a diagnosztikai kritériumok szerint nem szabad, hogy az önellátási készségek terén az adott életkorban elvárható fejlettségi szinthez képest klinikailag szignifikáns lemaradás mutatkozzon, de a klinikai tapasztalat és a vonatkozó kutatások azt mutatják, hogy a szülőknek gyakran kell szóban emlékeztetniük gyermekeiket az önellátási és a hétköznapi élettel kapcsolatos feladatok elvégzésére, illetve tanácsot kell adniuk azokra vonatkozóan.
- A DSM diagnosztikai kritériumaiban nem szerepel a Hans Asperger által eredetileg is leírt szokatlan nyelvi képességprofil, és az érzékeléssel kapcsolatos problémákról sem esik szó, olyan jellemzők azonban szerepelnek benne, amelyek ritkán, vagy csupán átmenetileg jelentkeznek.
- Az előírások szerint ha a páciens megfelel az autizmus diagnosztikai kritériumainak, az autizmus diagnózis élvez prioritást az Asperger-szindrómával szemben. Ezzel az előírással számos klinikai szakember nem ért egyet.
- A DSM-ben szereplő diagnosztikai kritériumok még nem teljesen kiforrottak.
A Christopher Gillberg által kidolgozott diagnosztikai kritériumok emlékeztetnek a leginkább a Hans Asperger által adott eredeti leírásra; számos tapasztalt klinikai szakember ezt a kritériumrendszert részesíti előnyben.
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan, igazán meggyőző érv vagy adat, amellyel egyértelműen bizonyítani lehetne, hogy a magasan funkcionáló autizmus (HFA) és az Asperger-szindróma két különböző, egymástól független rendellenesség.
A Gillberg-féle diagnosztikai kritériumok szerint az Asperger-szindróma 250 gyermekből 1-et érint.
Jelenleg csupán az Asperger-szindrómával élő gyermekek 50 százalékát vagyunk képesek kiszűrni és diagnosztizálni. [Magyarországon nyilván még kevesebbet -- semota]
Megbízható diagnózist csak ötéves kor után lehet adni, ennél korábban nem adható megbízható diagnózis.
Most már kifejezetten felnőttek számára készült felmérési eljárás, illetve diagnosztikai kritériumok is elérhetők.
A diagnosztikai folyamat megbízhatóságát a feltett és a kérdőívekben szereplő kérdésekre adott válaszok pontossága és őszintesége is befolyásolhatja.
A diagnózisra küldött felnőttek egy részénél előfordulhat, hogy az Asperger-szindróma jelei fennállnak ugyan, de a hiányosságok foka nem éri el a klinikailag szignifikáns szintet.
A szakemberek nem csupán a tünetek súlyosságát veszik figyelembe, hanem az illető személy körülményeit, a vele szemben fennálló elvárásokat, valamint az illető megküzdési és támogatási mechanizmusait is.
Forrás: Tony Attwood (2007) The Complete Guide to Asperger’s Syndrome. London and Philadelphia: Jessica Kingsley Publishers, pp. 53-54.
